Tisztelt Miniszter Úr!

A rokkantsági nyugdíjak átalakításának tervekor, a bizottsági ülésen jeleztem aggályaimat, hogy az új ellátási forma mellett végzett vállalkozói tevékenység már nem minősül kiegészítő tevékenységnek, és ezáltal a normális járulék és hozzájárulási terheket kell fizetni a korlátozott munkaképességű embereknek is.

Pedig ezeknek az embereknek a döntő része valójában minimális jövedelemre tesz csak szert a vállalkozásából, ami csupán arra elég, hogy ne nyomorogjon, és ne álljon sorba segélyekért, hanem állapotához mérten méltóságban, és a saját lábán megállva, a társadalomra minél kevésbé rászorulva élhessen. A döntő része ezeknek az embereknek mindent megtesz, ami rajta múlik, hogy ne a társadalmon kelljen élősködnie. Amennyiben a kiegészítő tevékenységi státuszt elveszítik, úgy a közteher fizetési kötelezettségek annyira megemelkednek, hogy sokaknak a havi bevétele sem lesz elég még a minimális, kötelező közteher befizetésére sem.

Tehát ezek az emberek felszámolják a vállalkozásukat, és jobb esetben feketén, rosszabb esetben immár kizárólag és teljes körűen a társadalomból élve fogják biztosítani megélhetésüket.

Nyilván vannak, akik visszaéltek a helyzettel, és míg 10-ből 9 rokkantnyugdíjas jogosan, indokoltam él a kedvezményes lehetőséggel, addig a maradék 1 csak visszaélt. Azonban az is jogalkotási alapelv, hogy jogszabályt a többségre, és nem a kivételekre illik alkotni, mert ezáltal a többség indokolatlan hátrányokat szenvedne el.

Kérdésemre az előterjesztő képviselője azt válaszolta, hogy a végrehajtási rendeletben kívánják szabályozni a problémát.

Kérdésem, hogy a jelenleg hatályban lévő már a „szabályozott” verzió, tehát tudatosan vonták meg a kedvezményes besorolást, vagy csak tévedés történt?

Amennyiben tudatos a megvonás, akkor azt mi indokolja?

Amennyiben véletlen mulasztás történt, akkor mikor várható a helyzet rendezése?

Érdemi válaszára várva, tisztelettel:

Budapest, 2012. február 20.

Bertha Szilvia
Jobbik